Pintér László életében több világot járt be és feltehetően még többet kell bejárnia, mert mint egyik kötete címe is mondja: Megállni nem lehet, de két verseskötete is tanusítja: sohasem tévedt el. A britkolumbiai erdők vad útvesztőiben térképek és egy zsebben hordott iránytű kalauzolta, míg a városok vadonjaiban a lelkében őrzött tájképek s a már gyerekkorában, ezeréves falusi bölcsességektől edzett s a becsület csillagára irányított belső iránytűje, amitől sohasem vált meg.
VESZELY FERENC írása
Életét a magyar Dunántúl falusi világában kezdte, ahol a “termőföld barnára égeti eleven / bőrén a gondokat termő barázdákat,“ innen választ élettársat is magának aki “magát az életet” jelenti majd neki, itt szilárdul meg benne a tudat, hogy – érje akármi –“lényem magyar, nyelvem zalai,” amit külön versben rögzít. Kellő ez a belső szilárdulás mert sok minden éri. Gyerekkora világából a középiskola majd a soproni egyetem ragadja ki, az utóbbi később a hazájából is. Az 56-os magyar nemzeti forradalom bukása után, mint a fent említett könyv előszavában írja, “a reménytelenség bekövetkeztével, az alkalomadta lehetőséget felhasználva menekültünk el, feladva történelmi hazánkat a szabadságért.” A soproni erdész diákok társaságában így kerül Vancouver annak idején éppenhogy urbán, majd az erdő majdnem teljesen vad világába. Kitart a költészet mellett is, amit gyerekkora óta űz, eleinte szórakozásból, később azzal a szándékkal, hogy megörökítse élettapasztalatait mások okulására, s mert “életkedvét mindíg felüdítette a költészet tavaszi harmata.”
Pintér igazi romantikus költőlélek, versei nagy hányadát évekig gyerekkori szerelméhez, majd későbbi feleségéhez, Simon Marikához írja. Később nagy szeretettel ír családjáról, unokáiról is. Már az elsőnek 2000-ben kiadott, önéletrajzát fotókkal is bőven illusztrált kötete, Látomások a multból is odakívánkozik a családi könyvespolcra, a 2005-ben kiadott Megállni nem lehet méginkább. Igazi családi értékek elevenednek meg a könyvekben. Mert kevesen írhatják őszintén 65 éves korukban amit ő ír EMLÉKEZÉS 65-KOR című versében:
Emlékezem az életünkre,
Melyet csak mi éltünk;
Minden perc a boldogság tükre
Ha egymásra nézünk.
Hogy mit jelentett neki felesége személye azt a születésnapjára írt ÉDES MARIKÁM első strófájában sokatmondóan összegezi:
Dal voltál a magány süketségében,
Szikra a remény kialvó tüzében,
A csend nyugalma a világ zajában,
És bizalom az elhagyatottságban.
Az elhagyatottság érzése közös vonása a hazájukat elhagyni kényszerült kivándorlóknak, akik gyakran két haza között a senki földjén találják magukat: a közmondásos két szék között a padlón. Elszakadottságukban, mint Pintér is észleli, megáll fölöttük az idő. A MEGÁLLT AZ ÓRA című versében szívettépő sorokban állapítja meg:
Megtört a hit, hiába sírtunk árván,
nem segített Isten, se bálvány:
az élet folyt tovább.
Mi, lelenc gyereke a nagyvilágnak.
Megértést senkitől nem várhat,
csak a Sors ostorát.
De felavatott a sanyarú élet
emberré. Reményvesztett évek
jöttek, mentek tovább.
Lemaradtunk! -- Idegen lett az otthon,
elhidegült barát és rokon,
várjuk, hogy megbocsát.
Élettapasztalatának bölcseségeit az aforizmusok gyöngyszemeibe formálja. Jobbnál jobb aforizmákat ír, minden ismert költőnél jóval többet. A Látomások a multból című kötete például nem kevesebb mint 354 aforizmáját tartalmazza. Egy idevágó példa:
Az életben boldogulni egyedül is lehet,
de boldognak lenni csakis közösségileg.
Kétségtelen hogy Pintér költészetének egyik mozgató ereje a tanítás igénye. Élettapasztalatában nyert bölcseségeit tömören és hatásosan adja át aforizmáiban, de verseiben is fellelhető az oktatási szándék. Mint a SZÉTOSZTOTTAM MAGAM címet viselő versében írja:
Szétosztottam magam a világ mezején:
gondolatok, tanács, küzdelem és remény
hullott ki belőlem mint esőcseppek
nyári záporokból öntözik a kertet.
Pintér már gyerekkorában magáévá tett erkölcsi lénye, egyenes gondolkozása tiszta levegőt kölcsönöz verseinek. Különösen szépek és hatásosak a természetről szóló versei. Ezekben nyelve megnemesedik, verssorai megzenésülnek.
A HAIDA GWAII-ből egy ízelítő:
Ott ahol a nyári napok
hosszúak és szépek,
éji égen gyémánt ragyog,
csodálatos fények.
Trillióvilágú égbolt
bámult le rám éjjel;
a Tejút kövein fényport
a szem látni képzel.
Auróra táncra perdült
az északi égen;
fátyla lebbent, feltűnt-eltűnt:
játszadozott vélem.
Őserdőknek állományát
becsültem föl rendre,
s munkám közben a csodáját
szívtam fel szívembe.
Ugyancsak hatásosak azok a Pintér versek, amelyekben játszva tanít eredményesen. Ezek a versek haladott elemi iskolai tankönyvekbe valók, akár növényről akár állatról ír. Egy jól képzett és a természetben mélyen elmerült erdész kiváló jellemzései ezek, s rávilágítanak a tárgy mibenlétének lényegére, ugyanakkor precizen, latin nyelvükön is megnevezik őket. Ime Pintér EUARCTUS AMERICANUS-a:
Tán ma jött ki az odujából,
Az útszélen csak téblábol
Egy fekete mackó-medve.
Igyekszik a bokorba be.
Lysichitont kell ennie
Gyorsabban verjen a szíve,
Jó étvággyal egyen, igyon,
Télre újra felhízhasson.
Pintér bőtollú író, kötetei több mint ezer oldalra terjedő anyagot tartalmaznak.
Nem csoda, hogy úgy érzi szétosztotta magát! Kevés ember tud sokat elérni életében és szerény maradni mindvégig. Mégis Pintér, amilyen szívből adakozó, olyan szerény ember. Az említett, SZÉTOSZTOTTAM MAGAM című verse végén gyönyörű epithatot állít fel nemhogy magának, de magának a szerénységnek:
Szétszóródtam, mint nyári napnak fénye;
Nem haragszom meg rá, aki nem vesz észre.
Híres sosem voltam, és még ma sem vagyok;
egyszerűen éltem, észrevétlen halok.
Pintér szerénysége bármilyen őszinte is legyen, munkássága, élete és költészete büszkeségre ad jogot. Pintér mindenkinek ír, a falujabelitől a menekültek széleskörű táborán át a tapasztalt, tanult emberekig. És ez a széles közönség örökké a felismerés örömteljes gyönyörével fogja tudni olvasni ezeket a változatos témájú könyveket. Végezetül nem lehet nem megemlíteni Pintér Lászlót, a hazafit és a műfordítót. Hazájáról és a forradalomról írt versei külön esszét érdemelnek. Pintér versei nem mindíg irodalmi igényűek, de a romantikus angol költőkből válogatott műfordításai kivétel nélkül azok. Ezek a szinvonalas fordítások 2006 decemberében jelentek meg. Az első kötetben megjelent, naplórészletekkel és levélváltásokkal tűzdelt önéletrajza nemrégen egy előadás tárgyát képezte Miska János bemutatójának a kiséretében a britkolumbiai Victoriában. Felmerül tehát megint a kérdés: szükség van-e itt a szerénységre? Akár igen, akár nem, Pintér László munkássága a kanadai magyar emigráns irodalom fontos és szerves részét fogja képezni amíg a világ világ marad, s könyvei minden magyar család könyvespolcán otthon fogják érezni magukat.
Lábjegyzetek:
i. GONDOLATÖZÖN, Megállni nem lehet
ii Egyebek között EMLÉKEZÉS 65-KOR című versének ez a lényege a Megállni nem lehet kötetben
iii. Megállni nem lehet, p. 4
iv. Ibid, p. 11