(Pécel, 1921. június 20. - †Toronto, 1981. június 10)
A Ludovika Akadémia katonai tisztképző főiskola elvégzése után a háborúban frontszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba esett ahonnan megszökik. 1947 őszén internálják. Fél év után szabadon engedik, de rövid idő után ismét letartóztatják, és népbírósági eljárást indítanak ellene. Az ÁVO annyira összeveri, hogy rabkórházba kell szállítani, ahonnan megszökik 1948 tavaszán Jugoszláviába. 1949-től két évig Olaszországban élt, 1951-ben Kanadában telepedett le. Kezdetben erdőirtáson, majd bányában dolgozott, 1957-ben a torontói iskolaszéknél volt alkalmazásban.
1956-ban jelent meg „Jeremiás siralmai” című első kötete. Jelentős nyugati folyóiratok közölték verseit. Sík Sándor-díjat kapott 1973-ban. Magyarországon először a Vigiliában jelentek meg költeményei 1974-ben. Kötetei: Jeremiás siralmai [versek, Toronto, 1956]; Az írást egyszer megtalálják [versek, Toronto, 1959]; Törlesztő ének [versek, Toronto 1963]; Magamsirató [versek, Toronto, 1967]; Áradás [versek, Toronto, 1972]; Kövület [versek, Toronto, 1977]; Összegyűjtött versei [Toronto, 1981].