Szülőföldem Nádszeg, Felvidék. 1987-ben emigráltam Csehszlovákiából először Németországba, majd Kanadába. Érdeklődési területeim a filozófia, a vallás és a természettudomány. Verseim ezek erjedéséből törnek fel és kristályosodnak ki rajtam keresztül. Én meg szétszórom őket abban a reményben, hogy hátha megcsillan valamelyikben egy kis jóság, szépség, vagy bölcsesség. - GÁSPÁR GYULA
GÁSPÁR GYULA versei
KÉRDÉS A HATÁRON
Távolba szakadt hazánk fia
többé már nem vagy halál fia
téged is érint az amnesztia.
Fel-felbukkansz itt
minden három évben
juharleveles útlevéllel
mint egy fakuló üstökös.
Mondd csak, mi nyomja lelked?
Legjobban mi fáj neked?
Az fáj, amiről lemaradok.
Jól kitoltok mindig velem
ti hátra hagyott kedves arcok
mert nem folyamatosan
ahogy illik
de ugrásokkal változtok
Vagyis úgy járok
mint aki filmet néz
de nem jut neki más
csak a reklámok.
EMIGRÁNS PANASZAI
Haza látogatni szeretnék
úgy istenigazából, valóban.
Nem csak szárnyas szivarokban
átröpíteni testem
az óceán felett
Fiú szeretnék lenni, testvér, meg barát
de állandóan rám tukmálják
- micsoda vendégszeretet -
a vendég szerepet
Megkínálnak ezzel-azzal
pálinkával, rántott hússal
lubickolunk langyos vízben
a sok kedves hogy vagy között
a sekélyben
Holt ág leszek
ha nem adtok friss vizeket
elszáradt fa, barátja a télnek
télen engem is fának néznek
Haza látogatni szeretnék
úgy istenigazából, valóban
nem csak szárnyas szivarokban
átröpíteni testem
az óceán felett
Szavainkkal beevezni jó mélyre
kitérni a csúnyára és szépre
kinek mi fáj, mitől fél, mit remél.
Lélekben menjen a dínomdánom!
Vagy veszekedjünk, mondjatok szemétnek
azt se bánom.
Csak ne nézzetek engem vendégnek!
NIETZSCHE VISSZAPOFÁZIK
Talentumodat elástad a földbe
te tékozló, gyarló szolga!
Elpazaroltad
ahelyett, hogy használtad volna!
Mentségemre legyen, Uram, mondva
még mielőtt elküldesz a pokolba
én legalább békén hagytam másokét.
Nem álltam senki útjába
hadd virágozzon minden
fajtája szerint hozzon gyümölcsöt
érjen is be, ne legyen hiába
De vajon hány talentum szállt füstbe
kéményeken át, vagy ahogy kezed mérte
lábaid elé az égbe?
Míg - ki tehetett volna ellene
csak ölbe tett kézzel nézte?
Nyakatekert logikádnak kell lenni
ha ezt a fajtámra akarod kenni
bár nálad nem lehetetlen semmi
A cunáminál viszont ott se voltam
az Isten szerelmére!
Pedig ott aztán - volt pazarlás bőven
Vagy ezt is képes lennél számon kérni tőlem?
Mennyi talentumot temettél bele
másodpercek alatt a tengerbe!
Leendő orvost, Nobel díjast, papot
köztük volt tán ki legyőzi a rákot
ha másfelé tereled a hullámot
Nem istenkáromlásnak szánom
kissé szánom is meg bánom
amit most kieresztek a számon
de innen a vádlottak padjáról úgy látom
hogy akárkit is vizsgálnék
halhatatlant vagy halandót
ha keresnék se találnék
náladnál nagyobb pazarlót
Én csak kiskertemben turkáltam.
Na jó, pár dolgot elástam
de inkább keveset mint sokat.
Te viszont, kozmikus Magvető
ökreiddel felszántod a galaxisokat
jól hangzó talentumokkal beveted
s névtelen tömegsírokba temeted
tűzzel, vízzel, földrengéssel
időzített üstökössel
mikor mi esik éppen kezed útjába
vágod talentumaid a feledés kútjába.
S akkor még én lennék pazarló?
Nagy és igazságos Bíró!
Mikor tehát az ítéletet fölöttem kimondod
se gerenda, se szálka ne rontsa látásod.
Társ-teremtők vagyunk mi ketten.
De a társ-rombolót is vedd észre bennem
Képességünk szerint - ki keveset, ki sokat
együtt ápoljuk - s temetjük a talentumokat